Az aggódással teli hosszú, sötét téli napok elmúltak végre!
A gondos méhész az enyhébb idő beálltakor, már februárban beállítja az itatót. A könnyen elérhető, éltető víz nagyon fontos a méhcsaládok számára. A meginduló fiasítás átrendezi az addigi belső rendet. Innentől már az életet tovább vivő következő nemzedék felnevelése a cél. Segítségükre van a természet hiszen a mogyoró virágpora után a fűz, az árvacsalán, a pitypang és megannyi kerti virág mind mind terített asztal a méhek számára. Ha annyit melegszik az idő - akár egy órácskányira is - hogy a kinti hőmérséklet átlépi a 10 C° -t nagy roham indúl a friss virágporért és nektárért. Ha nincs cudar idő és a mindent elrontó fagy, egyre nagyobb a versenyfutás. Az elöregedő téli méhek utolsó erejüket megfeszítve koncentrálnak az új nemzedék felnevelésére. Minden nap egy nagy kihívás, hiszen a kinti fagyokkal is dacolva 35 C° -t kell tartani a fiasítás környezetében.
A napok lassan múlnak de elérkezünk április elejére. Végre kaptárt bonthatunk! Lássuk csak mit is rejt ez a varázslatos világ? Miért is olyan csodálatos ez a kolónia?
Csendesen, de annál nagyobb izgalommal dolgozunk! A tető felnyitása után a puha hőszigetelő anyag eltávolítása következik!
Nézzük csak mit is látunk! A 10 keret teteje erős vihaszhidakkal van összekötve a takarófóliával. Már itt a léputcát takaró méhtömegből következtethetünk a család erősségére. Legalább 7 léputca tetejét elfoglaló család az már bizakodásra adhat okot. Némi füsttel - ami egy öreg, pudvás fa maradékából származik - ,, a támadó ösztönt " védekező reflexé forditjuk át a kaptárt önfeláldozóan védeni akaró méheknél. Amikor még faodukban éltek és a villámokkal csapkodó vihar felgyújtotta a lakóhelyüket, akkor alakult ez ki náluk. A tűz velejárója a füst, ami után csak hamu és üszök marad. Az élni akarás hamar megtanította velük, hogy ilyenkor tele kell szívni a mézgyomrukat és menekülésre készen kell állni. Még mielőtt a tűz eléri az odut teli gyomorral tudjanak elmenekülni. Ha már az otthon elpusztult az újra kezdéshez élelemtartalék legyen! A jól lakott, ámbár feszült család könnyebben tűri a beavatkozást!
Ha a kaptár mögött állunk jobbról a második keretet vesszük ki először. Azért, mert az összefeszülő keret vállak a méhek sérülése nélkül segítik a keret kiemelését. Ilyenkor itt még kevés méhecske van, de nyáridőben már vastagon borítanak minden keretet. Egy magunk mellé készitett, letakarható kis ládába rakjuk. Így a felszálló mézes keret illata nem ad jelzést a többi méheknek egy kis rögtönzött lakomához. A többi keretet egy kis ,, kaptár szolgának " nevezett vassal felfeszegetjük és jobbra elhúzzuk. A propolisszal és viasszal összekötött keretek komoly erőkifejtés után adják meg magukat. Amikor ezt befejeztük, a kaptár bal oldalánál lesz egy keretnyi hely. Az első keretet kiemelve és szemügyre véve sok mézzel teli sejtet láthatunk. Igen, ez a vésztartalék. A kezünkben lévő keretet óvatosan visszatéve egészen a kaptár falig toljuk. A következő keret már sok virágport is tartalmaz. A sejtek tartalmának különböző színe mutatja meg, hogy milyen növény is adja a számukra nélkülözhetetlen virágport. A mogyoróé halvány barna, az árvacsaláné piros, a fűzé halvány zöldes sárga. A friss virágporra azért van szükségük, hogy a garatmirigy termelődése beinduljon. Ami másnéven pedig a pempő. Helyre tolva ezt a keretet, a következő már érdekes információkat adhat. Ez már nem csak mézet és virágport tartalmaz hanem fiasítást is. A viasz lappal befedett a legidősebb. Itt némi fejszámolással behatárolhatjuk a peterakás kezdeti időpontját. A kiterjedése minnél nagyobb annál erősebb a család. Hiszen sok fiasítást csak sok méhecske tud nevelni és sok méhecske tudja izom munkával a megfelelő hőmérsékletet fenttartani. A még be nem fedett, fiatalabb álcákat tartalmazó sejteket is vizsgálat alá kell venni. A keret színétől elütő, vakítóan porcelán fehér szín az egészséges szín. Az álca maga nedvesen csillogó, szelvényekre tagolt, félkör alaku. A kereteket egymás után lapozgatva az álcák egyre kissebbednek.
Ha figyelmünk nem lankad és a szemünk is elég erős a sejtek alján lévő friss petét is észre vehetjük. Itt egy ferdén felfelé álló, tűhegynyi kis életet láthatunk. Aki számára 21 nap múlva kezdődik meg az élet hamvas kis szürke méhecske formájában. Ő és testvérei fogják átvenni a stafétát a téli méhektől. Rájuk kell majd vigyázzni minden méhésznek, ha sok mézet akar, a gazdálkodónak ha több és jobb termést akar és végül minden embernek, ha élni akar!
Ha szerencsénk van egy ilyen friss petés kereten megpillanthatjuk a méh anyát!
Őzbarna hosszabb potroha, lassú megfontolt mozgása és a körülötte mozgó udvarhölgyek árulják el hol létét. Ilyenkor szemrevételezzük szárnyait, lábait, és testének csillogását. Neki jó egészséget kívánva fokozott figyelemmel rakjuk a helyére ezt a keretet! Nehogy egy kapkodó durva mozdulattal sérülést okozzunk, vagy ne tán összenyomjuk! A többi keretet is megvizsgálva, óvatosan, a megszokott helyére pakoljuk vissza. Figyelve hogy a felszakadt mézet szivogató féltet kis jószágainkat ne nyomjuk össze! Gondosan visszatéve a takaró fóliát és a hőszigetelőanyagot lezárjuk a kaptár tetőt.
Miközben feljegyezzük a füzetbe a látottakat, furcsa érzés kerít hatalmába. A megnyugvás - hiszen egész télen aggódtunk értük. Az elégedettség - hiszen a tavaly ősztől átadott munkánkat jutalmazta az élet azzal, hogy átteleltek családjaink!
Az alázat - hiszen mi emberek és méhészek megóvtunk egy kis életet mely emlékeztet rá, hogy előttünk és velünk meg nélkülünk is megy majd a világ!
Kerekréti István - Kerekréti Méz
https://www.facebook.com/kerekretimez/
https://www.instagram.com/kerekretimez/
