A zord vagy enyhe időjárási viszonyok között is aggódással teli napok vannak. Sűrűn, de nesztelenül járunk a kaptárak között. Figyeljük az illetéktelen betolakodó egér, cickány, harkály vagy cinege nyomait. Legtöbbször a kijárót a kaptár tetejét, oldalát vizsgáljuk. 

A kijáróknak száraznak és méh hulla mentesnek kell lenniük. A kaptár többi felületét fürkészve pedig a szárazabb foltok mutatják meg a család elhelyezkedését. Ha nincs figyelem felkeltő változás akkor nyugodtabban dobog a szívünk. Hogy a méhek közelségét érezzük, orvosi hallgatóval meghallgatjuk a családokat. A nagyon halk egyöntetű zúgást füleljük. Szúrópróbaszerűen leemelünk 1-1 kaptártetőt. A takaróanyagot felemelve, lélegzet visszafolytva a nylon-on keresztül meglessük a téli fürtöt. Kézrátéttel információt kapunk a fiasítás megindultáról. Jól eső nyugalom árad szét a lelkünkben, ha mindent rendben találtunk.

Gondolhatnánk, hogy két, terepen eltöltött vizsgálódás között a méhész élete unalmas henyélés. Talán a derekát is feltöri a kis vánkos a sok fekve olvasástól? Bár az önképzésre is időt kell találni, a műhely munkákra szoros terveket kell felállítani. Mindennel elő kell készülni, hogy a termelési időszakban csak a méhek gondozásával tudjunk törődni. 

Van ügyeskezű méhész, aki a kaptárait saját maga készíti, hiszen a vándorlásban nagy igénybevételnek kitett fa eszközök egyszer úgy kopnak, sérülnek, ezért cserére szorulnak. Méhek életteréül szolgáló keretek készítésének is most van itt az ideje. A kifűrészelt, simára gyalult hárs léceket össze kell szegezni, majd a merevítő drótok helyét 6 fejes keretfúróval átfúrva, kézzel be kell fűzni. 

A műlép besütésekor kellemes illat járja át a kis szobát, Ilyenkor meg-meg lódul a képzelet és a hatalmas, sok fiatal munkásméhvel teli családra gondolunk. Magunk előtt látjuk a világon egyedülálló pontosságú, hatszögletű sejteket építő méheket. Páratlan tudás az övék, mindenféle szerszám és mérőeszköz nélkül a kis testükből, "kiizzadt" viaszcseppekből alkotják meg a lakásuk bővítésére szolgáló lépet. 

Most van itt az ideje a mindennapi használatban lévő füstölő, méhészruha, léphordó talicskák és egyéb eszközök javításának is. 

A kétkezi munkát megkönnyítő újítások kivitelezésére is nagy súlyt kell fektetni. Minden olyan pici vagy nagy eszközt el kell készíteni, amire a tavalyi termelési időszakban csak azt mondtuk, hogy JÖVŐRE MAJD MÁSKÉPPEN CSINÁLJUK!

A legkedvesebb feladat pedig a megtermelt méz és méhészeti termékek értékesítése.

Ilyenkor télen, hajnalban, a sötét hidegben útra kelünk féltett kincsünkkel. Serény, pontos mozdulatokkal építjük fel az árusító asztalkánkat. A cél: a piacra érkező első nézelődőt is úgy tudjuk kiszolgálni, hogy maradandó élményben legyen része. Aki a reggeli sietségben is meglassítja lépteit a standunk előtt, az már elismerte munkánkat. A sétálva, gyermekeikkel együtt vásárlókkal pedig megkóstoltatva mézeinket sok mindent észre vehetünk. A csillogó tekintetekből, az őszinte válaszokból építkezve meg kell keresni az utat. Még több emberhez eljuttatni, ezt a páratlan, tiszta termelői mézet. 

A nap végén fáradtan, a csontig hatoló hidegtől átfázva hazaérkezünk. 

Ott az újabb kihívás! 

Fel kell készülni a holnapra. A mézes hordóból üvegbe tölteni a mézet. A még nehezen mozgó ízületek és végtagok ellenére ott lebeg előttünk, hogy várnak és számítanak ránk holnap is. Talán egyre többen lesznek azok az emberek, akik a mindennapi méz fogyasztásakor - (f)elismerik, hogy A MÉHEKÉ AZ ÉRDEM.

Kerekréti István – Kerekréti Méz