Miért nevel anyát a méhész, ha a méhek ezt természetüknél fogva is megteszik?
A rajzáskorr nevelt anyák belső tulajdonságai nem biztos, hogy kedvezőek a méhész számára. A méz termelésre beállt állományban bizonytalan viselkedésü családokra nincs szükség!
A család szelídsége, jó gyűjtő képessége, a kaptár belsejében uralkodó tisztaság komoly értékmérője egy egységnek. A napi gondozási feladatok közben kutató szemmel figyel ezeket a méhész. A sok ,,egyforma"" család közül szép lassan kiemelkedik egy pár család. Ezeket még nagyobb figyelemmel gondozza. Az anya alakját, fiasításának mennyiségét és minőségét is górcső alá véve, egyszer csak a sok jó közül kiemelkedik a favorit.
Az ember természeténél fogva szeret beavatkozni az anya természet rendjébe. Azt gondolván hogy az a helyes út, nem pedig az amit a méhek évezredek óta kitapasztaltak és alkalmaznak!
Hátul a kisagyban ott motoszkál, hogy milyen jó lenne ha minden családom ilyen lenne? Sok megfigyelés és tapasztalat szerzés után megszületett a gondolat: próbáljuk meg ez irányba terelni a méhek cselekedeteit. A favorit családot következő évben is megfigyelés alatt tartom. Ha a vizsgán sikeresen átment a család, közeleg a nap amikor megkezdi a mesterséges anyanevelést!
Miért is van erre szükség?
A természet rendje hogy minden változik ,öregszik. Így a méhanyák is. Az első éves anya petézési teljesítményét 100% - nak véve, minden termelésben eltelt év után 20 % - os a csökkenés. A sok dolgozó sok mézet tud gyűjteni és ennek a célnak az érdekében vállaljuk ezt a sok buktatóval teli fáradságos munkát.
Az időpont kiválasztása az első lutri a történetben. Ez a műveletsor akkor lesz sikeres, ha az időjárás is mellénk áll. Hiszen óramű pontossággal kell leutánozni egy biológiailag meghatározott folyamatot az időjárás hátráltató tényezői ( az eső, a hideg )ellenére. Nincs lehetőség késni és nem lehet sietni.
Ma már sok módszer közül választhat a méhész. Én a Karl Jenter által szabadalmaztatott petéztető tokot használom. Ez egy speciális több részből álló műanyag doboz amit beépítve a lépbe segíti a munkánkat.
Az anya nevelés indítása előtt egy pár nappal ezt a keretet tisztogatás céljából berakjuk a tenyész családhoz. A benti dolgozók minden részletét fényesre kitakarítják. A következő lépésként ebbe a zárható tokba bezárom az anyát. Olyan a fedele ennek a toknak, hogy a dolgozók szabadon járkálhatnak, de az anya nem tud belőle kijönni. Másnapra a jó anya bepetézi ezeket a kivehető sejteket. Amikor ez megtörtént szabadon engedem az anyát a kaptárban. Nincs korlátozva, a megszokott rendszerint teszi a dolgát. Hálásan figyelem mozgását hiszen megadta a lehetőséget - sok kis pete formájában -, hogy 3 nap múlva újabb lépést tegyek a kitűzött célom felé. Ezzel párhuzamosan a méhes sarkában előkészítem a dajka családot. Mint ahogyan a neve is mutatja az ő feladatuk a petékből kikelt álcák táplálása, gondozása.
Innen elveszem az anyát ezzel egy stressz helyzetet hozok létre. A méhek már 2 óra elteltével megérzik, hogy itt nincs valami rendben. Az anya illatának hiányában megváltozik a viselkedésük. Oda a nyugodt zsongás a békés munka ebben a kaptárban. Helyette síráshoz hasonló zugás, ideges szaladgálás, szárny rezegtetés lesz úrrá mindenkin. És ekkor jön a számító, csaló ember! Aki mint jótevő olyan álcákat ad ennek az anyátlan egységnek amiből képesek anyát nevelni. No nem csak a maguk részére hanem a méhész részére is . Számszerint 40 ilyen álcát kapnak.
A fiatal dajka méhek akiknek bőven van garatmirigy váladékuk - ugye emlékeznek ? ez nem más mint a nagy tápértékü PEMPŐ - valósággal úsztatják a kis álcákat ebben a kocsonyás tej szerű anyagban. Annyit fogyaszthat amennyit csak bír ! Ettől a táplálástól 5,5 nap múlva a közben köréjük húzott viaszbőlcsőben újabb fejlődési szakasz indul meg. A lezárt bölcsőben lévő kis álca többször bebábozódik a következő 8 napban . Ez alatt az idő alatt sem maradnak gondozás nélkül. Az odaadó dajkák melengetik a kis bölcsőket, mindent megtéve azért hogy helyre álljon a rend és újra teljes legyen a CSALÁD !
Az utolsó 16. napban izgatottá válik a dajka család. Hiszen várják ők a kis jövevényt. A bölcsőből kihallatszó élét hangok hatására elvékonyitják a bölcső végén lévő viasz sapkát. A születendő anya pedig belülről körbe rágja azt. Egyszer csak eljő a pillanat amit a méhész annyira várt, előbújik a kis anya. Aki nem más, mint az élet hordozója, a család motorja és egyben tartója. Az ő feladata a 60-80000 méh egyedből álló család irányítása. Megérzi ha kitavaszodik és elkezdi a petézést,
Megérzi ha az aszály miatt a nektár forrás elapadt, megérzi ha a nappalok rövidülnek és a petézést visszafogva helyet ad a téli élelemnek.
A tél beköszöntével a telelőfürt közepén helyett foglalva jelzi a családnak, hogy elmúlik a nehéz idő, elmúlik a didergés és lesz még tavasz amikor újra indítja az élet körforgását.
Ezért mondom sokszor hogy a méhész számára egy évben kétszer van karácsony:
Először amikor méh anyát nevel. Hiszen ugyan olyan várakozással számolja és sietteti a napok múlását mint tette azt gyerekként advent idején.
Másodszor meg a naptár szerint télen amikor megtelik mézeskalács és fenyő illattal a családi otthon.
Ahhoz hogy ez megvalósuljon még sok küzdelmes nap áll előttünk. Amiről természetesen később beszámolok.
A kép a kivehető sejtet ábrázolja. A kis álcákat látni rajta.
Az emeletes kombinálható kaptár amelyben az anyanevelés folyik.
A keretet ábrázoló kép. A bölcsőket gondozó dajka méhekkel.
A hajcsavaróhoz hasonló megszületett anyákat védő eszköz.
